Az állatvédelem történeti áttekintése Az állatvédelem története Európában Az állatvédelem kultúránk egyszerre összetett és régóta ismert fogalma. Az ótestamentumban több helyen is találunk utalást arra, ami az ember és az állat közötti kapcsolatot és az őket összekötő sorsközösséget taglalja. A Leviták könyve az alábbi szavakkal húzza alá az állat életében okozott kár mértékét: "Aki agyonüt egy embert, bárki is, haljon meg. Aki agyonüt egy állatot, adjon helyette másikat: életet életért." (24, 17-18.) (Burgat, 1997).   Az állatok tisztelete és védelme az emberi kultúra elválaszthatatlan része, amióta az állatok az emberiség szolgálatában állnak. Szélesebb közérdeklődést ez a kérdés mégis ritkán váltott ki az európai történelem során (Horváth, 1997).

Az állatokkal való méltatlan bánásmód az emberekben szánalmat kelt, vagy megbotránkozást vált ki. Ebből a megfontolásból jött létre az első állatvédő egyesület 1824-ben Nagy-Britanniában, amelynek nyomán számos hasonló célú szervezet alakult szerte a világon a múlt században és itt született meg az első állatvédelmi törvény is 1876-ban. (Cruelty to Animals Act). E szervezetek munkája nyomán jogszabályokban is megjelentek az állatvédelmi előírások. Az állatvédelemmel ma is kétféle szervezet foglalkozik világszerte: állatvédő szervezetek és közigazgatási szervek.   Az állatvédelemnek az 1960-as évektől kibontakozó környezetvédelmi mozgalom új tartalmat adott. Már nemcsak a fauna védelmi szempontjait vették figyelembe. Az általános irányelveken túl - gondos állattartás, gyógyítás, kíméletes szállítás, állatkínzás tilalma - azt a kérdéskört is felveti, hogy meddig terjedhetnek a fajtakísérletek, a gyógyszerek kipróbálása állatokon.   Az állatvédelem eszméjének mind a mai napig tartó reneszánsza akkor kezdődött, amikor az I. világháború után az újonnan megjelent és elterjedt állattartási rendszereket egyre többen kritikával illették. Bár ezek a modern technológiák az emberiség nagy mennyiségű, viszonylag olcsón előállítható élelmiszerrel való ellátását szolgálta, ezzel egyidejűleg előtérbe kerültek az egészségügyi, környezetszennyezési és etikai problémák. Az intenzív állattartás egy sor megoldatlan kérdést vetett fel: a hozamfokozó gyógyszerek használata és azok felhalmozódása a végtermékben, a trágya elhelyezése, környezetszennyező hatás mértéke (Horváth, 1997).

Az állatvédelem története Magyarországon A magyarországi állatvédelmi szervezetek közül az 1893-ban Herman Ottó által alapított Országos Ornitológiai Központ volt az első. Ennek keretében szerveződött az Országos Állatvédő Egyesület, majd ezek egyesüléséből alakult meg a Magyarországi Állatvédő Egyesületek Szövetsége 1908-ban, amely 1944-ben történt felbomlásáig működött.   Főbb feladatai közé tartozott a honos madarak téli etetése, sérült állatok szállítása, szaktanácsadás, az állatvédelmi felügyelői és ellenőrzési tevékenység.   1968-ban gróf Károlyi Mihályné kezdeményezésére megalakult a Magyar Országos Állatvédő Egyesület, amelynek felügyeleti szerve a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium volt. Az egyesület rövidesen csatlakozott az Állatvédelmi Világszövetséghez és szorgalmazta az állatvédelem törvényes megfogalmazását. Személyi és anyagi ellentétek miatt az egyesület megszűnt, de jogutódjaként megalakult a Herman Ottó Országos Természet- és Állatvédő Egyesület, amely a mai napig működik.   Az állatvédelem igen szerteágazó tevékenységét szolgálják: a Fekete István Országos Állatvédő Egyesület, a Fehér Kereszt Állatvédő Liga, vagy a Fauna Egyesület Alapítvány, ami az Állatvédő Világszövetség tagja, és ily módon Magyarországot összeköti a világgal az állatvédelem területén.