Mákos

Augusztus 8-án, vasárnap délután fél 2 körül Szegeden, a Brüsszeli körút és a Csongrádi sugárút keresztezõdésében a szemünk láttára gázoltak el egy kiskutyát. Szerencsétlen állaton két kocsi ment keresztül, a második egy darabig húzta az úton. Iszonyú látvány volt. Elindultunk a gázoló után, ekkor a kiskutya hirtelen felugrott és elkezdett rohanni a keresztezõdés melletti elhagyott telek irányába. Semmi értelme nem volt az „üldözésnek”, inkább a kiskutya után mentünk, hátha tudunk segíteni rajta. Rajtunk kívül egy másik fiatal pár is így gondolkodott, õk is csatlakoztak hozzánk.

Az elhagyott telek egy eldugott szegletében találtunk rá szegény kis jószágra. Én alig mertem ránézni, nem tudhattuk, hogy milyen állapotban van. Kétségbeesetten hívtuk az ismerõseinket, hogy segítsenek állatorvost keresni. Másfél órán keresztül telefonáltunk, minden létezõ számot felhívtunk, ami szóba jöhetett. Semmi. A Tappancsot is hívtuk, õk is elutasítottak Bennünket. Tehetetlenségemben, dühömben már bõgni sem tudtam. Ott álltunk a keresztezõdés mellett a sérült kiskutyával, segítség nélkül. Végre-valahára találtunk olyan állatorvost, aki éppen nem nyaralt és vasárnap délután hajlandó volt ellátni a kiskutyát. (Igazából nem értem, hogy miért csodálkoztam azon, hogy vasárnap délután nincs olyan állatorvos, aki hajlandó segíteni, hiszen, ha embernek van baja, az is jobban jár, ha valahogy túléli a hétvégét, mert a hétvégi egészségügyi ellátás és ügyelet siralmas.)

Bevittük a rendelõbe a halálra rémült kiskutyát, az állatorvos ellátta, bekötözte a lábát, lekezelte a nyakán levõ felszakadt bõrt, fertõtlenítette a sebeket. Megröntgenezte és megállapította, hogy nincs törése!!! Hihetetlen!

Újabb telefonálási hullám következett, ugyanis nem tudtuk elhelyezni a kis sérültet. Hozzánk nem jöhetett az albérleti panellakásba, ismerõsökhöz nem tudtuk elhelyezni. Végül a fiatal pár megígérte, hogy péntekig lehet náluk a kutyus, de utána el kell vinnünk onnan, ugyanis elutaznak Magyarországról.

A kiskutya a Mákos nevet kapta. Anyósom szólt, ha nem találunk gazdit a kutyusnak, akkor vihetjük hozzájuk Gyõrbe. Innentõl kezdve nem kerestünk gazdit, hiszen így egy kicsit nekünk is megmarad Mákos. Sajnos mi nem tarthattuk meg, mert nincs saját lakásunk, albérletbe nem lehet kutyust vinni. Meglátogattuk átmeneti otthonában. Hihetetlen javulást láttunk rajta, mintha kicserélték volna! Nyoma sem volt az éheztetett, ütött-vert, kínzott kiskutyának!

Szerdán kellett visszavinni az orvoshoz, majd pénteken újra.

Pénteken az orvos összevarrta a nyakát, megröntgenezte a medencéjét, ugyanis nagyon húzta a hátsóját. Eltörött. Ez lehet, hogy magától meggyógyul, lehet, hogy mûteni kell. Ez még a jövõ zenéje.

A mûtét után, kábult állapotban indultunk el Gyõrbe.

A kocsikázást jól bírta, meglepõen jól viselkedett. Gyõrben birtokba vette a fõhadiszállását, majd megbarátkozott a nála 2 évvel idõsebb Ropival.

Az új gazdi jelenleg is hordja állatorvoshoz, már pórázzal is sétált az utcán! Nagyon szereti az új helyét, rengeteget szaladgál az udvarban. Állítólag fajtatiszta kanadai juhász. Boldog. Nagyon boldog.

Forrás: www.tappancs.szeged.hu