Blöky kutya kalandjai (3. befejező rész)

Még utolsókat szagoltam a tálba, majd gondoltam, jól van, beleharapok. Hmm egy olyan érdekes érzés fogott el. Mintha az én kedves jó öreg gazdám csirkéje lett volna, kis golyókba belegyömöszölve. Az íz mennyei volt! Nem bírtam ellenállni, csak ettem és ettem. Majd hirtelen azt láttam, hogy elfogyott. Körbeszimatoltam, és hirtelen azt vettem észre, hogy van itt még egy tál. Beleszagoltam. Ebbe finom tejecske volt, ami az én aranyos mamám tejéhez hasonlított, persze azzal semmi nem versenyezhet.
Majd a sok finomságtól el is álmosodtam, és szépen lefeküdtem arra a takaróra, ami itt volt mellettem.
Másnap egy kutya ugatására ébredtem. Úristen, ez mekkora egy állat! Most hozták ide a mellettem lévő ketrecbe, és amióta itt van, végig morog és ugat. Próbáltam vele beszélgetni, de csak annyit mondott, hogy csak maradjak szépen csöndbe, ha jót akarok. Hát végülis jót akartam, hogy végre eljöjjön valaki értem. És innentől kezdve minden nap így telt el. Majd egy nap arra ébredtem fel, hogy kattant a zár, és kinyitották a ketrecajtot. Egy kedves fiatal lány nézett rám, és megsimogatta a buksimat. Én megnyaltam a kezét. A lány nagyon örült, és azt csak tudta mondani, ez kell, ez kell!!
Kivettek a ketrecből, és végre búcsút mondhattam az itteni életemnek. Hogy mi vár rám, azt nem tudom, de már nagyon kiváncsi vagyok az új otthonomra.

Blöky kutyának sikerült, egy kellemes, meleg otthonra talált, de rajta kívül még nagyon, de nagyon sok kutya várja, és reménykedik ugyanabban, mint Blöky, hogy kedves családhoz kerüljön. Ha segíteni akarsz rajtuk, akkor nincs semmi akadálya. Az interneten keresztül már több olyan oldalt is fel tudsz keresni, ahol gazdátlan árva kutyák vannak. Lehet, egy szomorú kutya könnyes szemekkel most épp Rád vár!