Állatkísérletek: a tudomány szégyene
VII. rész - Hadiipar

A hadiipari kísérletek közé tartozik a kifejezetten háborús célú kísérletek mellett /vegyi fegyver/ az űrkutatás is.

1957. Lajka kutya fellövése óta a NASA és a többi űrkutatási központ folyamatosan végez állatkísérleteket, amelyek rendszerint abból állnak, hogy kutyák, macskák és majmok agyvelejébe elektródákat döfnek, majd fellövik őket az űrbe mindenféle konkrét tudományos cél nélkül.

1998 április 7-én a Cape Canaveral-i bázisról indították útnak a Shuttle Columbia nevű űrhajót, fedélzetén 7 asztronautával és 2052 állattal. A "Noé bárkájának"-is nevezett űrlaboratóriumban többek között egerek, patkányok, csigák és trópusi halak voltak. A kísérleteket több lépésben végezték: az űrutazás alatt, majd a földetérés utáni első és 13. napon.

24 órával a kilövés után 4 patkányt lefejeztek egy mini-guillotinnal agyvelejük elemzése céljából. A következő napon 18 vemhes egérre került sor, majd sorban a többi állatra.

Két hét alatt 16 kísérletet végeztek; a kutatók elmondása szerint a gravitáció hiánya miatt nagyon nehéz körülmények között. Az állatokat egy légmentesen lezárt dobozban fejezték le, majd speciális gézbe tekerték a testeket, hogy megakadályozzák a vér és a belső szervek kiáramlását. Ezután az agyvelőket feldarabolták és tartósították a földi kutatók számára. A kísérletek célja az agy alkalmazkodása és a súlytalanság állapotában létrejövő agyi reakciók kutatása volt.

A NASA szerint a tesztelés eredményéből következtetni lehet arra, hogy egy esetleges majdani Marsraszállás alkalmával, illetve huzamosabb Holdon való tartózkodás esetén az emberek agya hogyan alkalmazkodna a súlytalansághoz.

Maguk a kutatók is érezhették, hogy ez nem elég indok egy ilyen költséges kísérlethez, ezért orvosi célú kísérletekkel is kiegészítették a programot. Ugyanezzel a 16 kísérlettel /az agy és a belső fül vizsgálata/ a Parkinson-kór, az agyvérzés, a szédülés és az álmatlanság kialakulásának okait és gyógymódját szerették volna felfedezni. A kb. 200 millió USA dollárt felemésztő kísérletsorozattal a kutatók semmilyen konkrét eredményt nem tudtak felmutatni.

1993-ban a francia CNES és a NASA közös kísérletet tervezett rhesus majmokon /SLS-3 rhesus program/, amely szerencsére meghiúsult. Az anyagi gondok mellett az űrhajósok is visszaléptek, mert féltek a majmoktól elkapható fertőzésektől. A CNES kutatói tiltakozására a NASA ígéretet tett egy nagyszabású nemzetközi kísérletsorozatra, amely a BION nevet kapta. A program egyik különösen kegyetlen kísérlete volt a BION 11, amelyben amerikai, francia és orosz kutatók vettek részt.

A kísérlet abból állt volna, hogy két majmot fellőnek az űrbe és két hétig tanulmányozzák a súlytalanság hatásait. Első lépésben megkezdődött az állatok felkészítése az űrutazásra a NASA földi bázisán, a moszkvai Biológiai Intézetben és a CNES franciaországi laboratóriumában. Ekkor azonban váratlan dolog történt; a NASA földi alkalmazottai megszegve a hivatali titkot saját magukat jelentették fel, mert már nem tudták elviselni az állatok szenvedését. A feljelentést nyomozás követte; sajnos a kaliforniai AMES Kutatási Központ alkalmazottai igazat mondtak.

A majmokat hat műtéttel készítették elő az űrutazásra; többek között 14 elektródát ültettek az agyukba és az izmokba. Az elektródákat és a központi leolvasó műszert összekötő vezetékeket az állatok bőre alá operálták és a hátukra vágott lyukon vezették ki. További elektromos vezetékeket ültettek a szemgolyóba. Valamennyi majom farkát levágták, hogy testük jobban illeszkedjen a villamosszékre hasonlító ülésekhez. Az űrutazás alatt kezüket, lábukat az üléshez szíjazták, koponyájukat nyolc csavarral egy korona formájú érzékelőhöz rögzítették. Az elektromos rendszerhez tartozott még egy leolvasó-adatrögzítő műszer is.

Az alkalmazottak elmondása szerint egy tucat majom még az előkészítés alatt elpusztult az operációk következtében vagy a rossz tartási körülmények miatt. A gondatlanul beültetett vezetékek bőr alatti irritációt és elviselhetetlen viszketést okoztak az állatoknak; néhány állatot emiatt kivontak a kísérletből.

Ezek a szerencsétlenek három évig szenvedtek feleslegesen,mert csak ennyi idő elteltével nyilvánították őket alkalmatlannak és adtak utasítást az elaltatásukra. A kísérletben résztvevő makákó majmok semmilyen fájdalomcsillapítót nem kaptak. Egy majom a koponyájába túl mélyre ültetett csavar miatt pusztult el, másik kettő pedig egyszerűen szomjanhalt, mert senki sem vette észre, hogy az itatóedénybe vezető műanyag cső eldugult. Több állatot súlyosan kiszáradt állapotban találtak. A nyomozás eredményeképpen a programot azonnal leállították és a vezetőt, David Tomko-t felelősségre vonták.

A BION 11 program több mint 33 millió dollárba került.

A NASA szakértői a BION kísérletsorozattal a súlytalanság emberre gyakorolt hatásait akarták vizsgálni, különös tekintettel a kalciumeloszlásra a csontokban és az izomtónus változására. Az állatvédők szerint azonban van ennek egy sokkal egyszerűbb és megbízhatóbb módja is. Asztronauták több mint 40 éve tesznek hosszabb-rövidebb utazásokat az űrben, így a leghitelesebb az ő vizsgálatuk és beszámolójuk lehetne.

Az állatok vizsgálati eredményei több okból sem lehetnek tudományos értékűek; amellett,hogy más fajhoz tartoznak az utazás körülményei is lényegesen eltérőek. Az állatok fájdalmas műtétek után, elektródákkal a testükben és agyukban, stresszes állapotban indulnak el, az utazás teljes időtartama alatt az ülésekhez vannak szíjazva. Az űrhajósok ezzel szemben pozitív érzésekkel indulnak útnak, a kabinban mozoghatnak, tornázhatnak is. Emiatt a majmok vizsgálati eredménye még a saját fajukra sem mérvadó. Az állatkísérletek - mint minden egyéb területen - az űrkutatásban is értékelhetetlenek.