Kölyöksors
Nem igazán emlékszem a helyre, ahol születtem. Szűk volt és sötét, és
az emberek sohasem játszottak velünk. Emlékszem Anyura és az ő puha bundájára,
aki sajnos gyakran beteg volt és sovány. Alig tudott tejet adni nekem, a
bátyáimnak és a húgaimnak. Emlékszem közülük sokan megdöglöttek, még mindig
nagyon hiányoznak nekem. Emlékszem viszont a napra amikor elválasztottak
Anyutól. Olyan szomorú voltam és féltem is, a tejfogaim épp csak kinőttek és
nagyon is Anyuval kellett volna maradnom még, de ő beteg volt és az Emberek
állandóan azt mondogatták, hogy pénzre van szükségük és elegük volt a
rendetlenségből, amit a húgaimmal csináltunk. Betettek minket egy ketrecbe
és egy idegen helyre vittek. Csak kettőnket. Összebújtunk és nagyon féltünk, és
még mindig egyetlen kéz sem jött hozzánk cirógatni, vagy babusgatni. Csak az a
sok fény, hang és szagok! Egy üzletben vagyunk ahol rengeteg különböző állat
van! Néhány vijjogva csiripel, van amelyik nyávog, megint mások kukucskálnak
csak. A húgommal együtt egy kis kalitkába vagyunk zsúfolva és más kölykök
hangját is hallom körülöttünk. Látom az embereket amint bámulnak rám, szeretem a
kis embereket, a gyerekeket. Olyan édesek és mókásak, mintha játszani akarnának
velem! Egész nap a kalitkában maradunk, néha gonosz emberek megütik az
üveget, hogy megijesszenek bennünket, néha kivesznek minket, hogy megmutassanak
az embereknek. Néhányan gyengédek, néhányuk viszont bánt minket, viszont mind
azt mondja - Á milyen aranyosak! Szeretnék egy ilyet! De végül egyikünket
sem vitt haza senki. A nővérem tegnap este múlt ki, amikor az üzlet sötét
volt. Rátettem a fejemet a puha szőrére és éreztem amint az élet elszállt
csöppnyi testéből. Hallottam amint azt mondták, nagyon beteg volt, és azt, hogy
akciós áron leszek eladva, csakhogy hamar eltűnjek a boltból. Azt hiszem az én
gyönge nyüszítésem volt az egyetlen ami gyászolta őt, amint reggel kivették
Húgom testét a ketrecünkből és a szemétbe dobták. Ma egy család jött és
magukkal vittek! Micsoda boldog nap ez nekem! Igazán kedves család, ok igen-igen
akartak engem! Vettek nekem egy tálat és eledelt és a kislány olyan gyöngéden
tartott a karjaiban. Annyira szeretem őt! Az anyukája és az apukája azt mondta
milyen édes és jó kiskutya vagyok! Úgy hívnak Angyal. Szeretem nyalogatni a
gazdijaimat. A család olyan jól gondomat viseli, szeretnek, gyöngédek és édesek
velem. Szelíden tanítanak a jó és a rossz dolgokra, enni adnak és rengeteg
szeretetet. Az egyetlen amit szeretnék, hogy örömöt leljenek bennem. Imádom a
kislányt és ha szaladgálunk, vagy játszom vele, azt nagyon élvezem. Ma az
állatorvosnál voltunk. Ez egy szörnyű hely volt és nagyon meg voltam ijedve.
Kaptam néhány szurit, de a legjobb barátom - a kislány - olyan óvatosan
tartott és azt mondta minden rendben lesz, hogy megnyugodtam. A doki szomorú
dolgokat mondhatott a szeretett családomnak, mert rém lehangoltak lettek.
Olyasmit mondtak, mint súlyos csípő-elmozdulás és mondtak valamit még a
szívemrol is... Hallottam amint a doktor a felelőtlen kutyaszaporítókról
beszélt és, hogy a szüleim nem lettek kivizsgálva. Nem tudom, ezek mit
jelenthetnek, csak azt, hogy nagyon rosszul esik ilyen gondterheltnek látni a
családomat. De ők még mindig szeretnek engem és én is nagyon szeretem őket!
Ma vagyok 6 hónapos. Míg a többi hasonló korú kiskutya jól megtermett és
pajkos, nekem szörnyen fáj ha csak megmozdulok is. A fájdalom soha nem
csillapodik. Akkor is fáj amikor futok, vagy a hőn szeretett kislánnyal
játszom, sőt a lélegzetvételt is fájdalmasnak találom. Megteszem a tőlem telhető
legjobbat, hogy az az erős kölyök legyek amilyennek tudom, elvárnának, de ez oly
nehéz. Majd a szívem szakad meg a szomorú kislány láttán és hallani az Anyut és
Aput beszélni arról, hogy lehet, hogy elérkezett az idő. Számos alkalommal
jártam már az állatorvosnál, és a leletek sohasem jók. Mindig csak Veleszületett
Rendellenességekről beszélnek. Én csak a meleg napfényt szeretném végre,
futkározni és játszani és odabújni hozzájuk. A múlt este volt a legrosszabb,
a Fájdalom mostanra már állandó kísérőm, már az is fáj, ha felkelek és inni
megyek. Próbálok felállni, de csak nyüszítek a fájdalomtól. Végül betesznek
az autóba. Mindenki szomorú és én nem tudom miért. Rosszul viselkedtem talán?
Próbálok jó lenni és kedves. Mit csináltam rosszul? Ó bárcsak ez a fájdalom
múlna már! Bárcsak felszáríthatnám a könnyeit ennek a kislánynak. Próbálom
kinyújtani az orromat és megnyalni a kezét, de ismét csak nyüszíteni tudok a
fájdalomtól. Az állatorvos asztala furcsán hideg. Ismét nagyon meg vagyok
ijedve. Mindegyik ember ölel, szeret engem, a könnyeik a puha bundámra
potyognak. Érzem a szeretetüket és ugyanakkor a szomorúságukat is. Végre sikerül
finoman megnyalogatni a kezeiket. Még a doktor sem tűnik olyan gondterheltnek
ma, gyöngéd és érzek valami enyhülést a fájdalmamban is. A kislány óvatosan tart
és én hálás vagyok neki mindazért a szeretetért, amit nekem ad. Most egy kis
csípést érzek az első mancsomban. A fájdalom múlik és béke telepszik rám. Most
már meg is tudom finoman nyalogatni a kezét. Álomszerű a látvány, ami elém
tárul: Anyu, bátyáim és húgaim egy távoli zöld mezőn vannak a Szivárvány Hídnál.
Azt mondják, ott nem létezik a fájdalom, csak béke és boldogság. Búcsút
intek a családnak az egyetlen módon, ahogy tudok: kis farokcsóválással és az
orrommal megérintem őket. Végig azt reméltem, hogy hosszú-hosszú éveket töltök
el velük, de nem lehetett. -Látják, mondta az orvos, az állatkereskedésben
kapható kölykök NEM felelősségteljes tenyésztőktől származnak Már nem fáj semmi,
és jól tudom, sok év fog eltelni, míg ismét találkozhatom a szeretteimmel.
Bárcsak másképp alakultak volna a dolgok...
(Az eredeti írás J. Ellis
munkája, mely szabadon terjeszthető abban a reményben, hogy segít megállítani a
kutya-szaporítók lelkiismeretlen munkáját és azokét, akik a pénzért tenyésztik
az állatokat, nem pedig a fajta nemesebbé tételéért) Fordította: Vukovics
Péter
|