Állatkísérletek: a tudomány szégyene
III.rész - Tudomány

Az állatkísérleteket ellenző orvosok és kutatók abból az egyszerű és objektív megállapításból indulnak ki, hogy az állatok nem alkalmazhatók emberi modellként, mert a különböző fajok között túl nagy az eltérés.

Minden egyes faj biológiailag, fizikailag, genetikailag és anantómiailag is jelentősen eltér a többitől, ezért lehetetlen messzemenő következtetéseket levonni egy-egy kísérleti eredményből. Napjainkban mind több orvos vonja kétségbe az állatkísérletek eredményeit és véli úgy, hogy azok a tudomány zsákutcáját jelentik.

Egy-egy kísérleti eredmény valójában nem bizonyítja az adott anyag /pl. egy gyógyszer/ mérgező voltát vagy káros mellékhatásait, mert a kísérletben résztvevő két állatfaj kétféleképpen reagálhat.

Állatkísérletek igazolják /!/, hogy egy adott anyagra az egerek 60 %-a másképpen reagál, mint a patkányok, holott az egér és a patkány biológiailag igen hasonlóak. Ha az elért eredmény egerek esetében más, mint macskák, kutyák vagy patkányok esetében, akkor az ember vajon hogyan fog reagálni a szóban forgó vegyi anyagra? Úgy, mint a macska, vagy úgy, mint a patkány? Valójában senki sem tudja; erre az állatkísérletekből nem lehet következtetni. Akkor lehet majd összehasonlítani az eredményeket, ha a tesztelést embereken is elvégzik.

Ebből következik, hogy az állatkísérletek veszélyesek az emberre nézve, hiszen emberi tesztelésre kerülhetnek olyan mérgező szerek, amelyek az állatokra nem voltak káros hatással. Ennek az ellenkezője is igaz. Számos az emberre esetleg pozitív hatású szer tesztelését leállították, mert az állatkísérletek során nem váltak be.

A kísérletező orvosok is tudják, hogy egy-egy eredmény a többi fajnál nem mérvadó, ezért mégis megtörténik, hogy olyan anyagokat tesztelnek embereken, amelyek egy bizonyos állatfajra nézve mérgezőek voltak.

Ez az ellentmondás lehetőséget ad arra, hogy a gyógyszergyárak bebiztosítsák magukat minden eshetőségre. Így kerülnek kereskedelmi forgalomba veszélyes, sőt mérgező "gyógyszerek" is. A világon kb. 20 000 fajta gyógyszer kapható a patikákban, míg az Egészségügyi Világszervezet csak 300-400-at tart valóban gyógyító hatásúnak.

Az is előfordul, hogy egy anyagra nemcsak, hogy nem ragálnak azonos módon a különböző állatfajok, hanem pontosan ellenkező hatást vált ki náluk. Nézzünk erre néhány példát: az inzulin a humán gyógyászatban nélkülözhetetlen gyógyszer, de a kísérletek során tyúkoknál, nyulaknál és patkányoknál magzati fejlődési rendellenességet okozott.

Az arzén közismert méreg az emberre, de a sün vagy a juh szervezete immunis rá. A sztrichnin semmilyen káros hatással nincs a tengerimalacra vagy a majmokra, de méreg a kutyának vagy az embernek.

A gyilkos galóca néhány grammja akár egy egész család halálát okozhatja, de teljesen veszélytelen a nyúlnak vagy a macskának.

A sort hosszasan folytathatnánk; utoljára említsük meg a penicillint, ami a kísérletek során azonnali halált okozott az állatoknak, mégis továbbengedték emberi tesztelésre és így válhatott életmentő gyógyszerré.

Hogyan is zajlik egy kutatás?

A nagy felfedezések mindig egy egyszerű klinikai megfigyeléssel kezdődnek. Egy embercsoporton /járványügyi kutatás/ vagy egyénen bizonyos ismeretlen tüneteket fedeznek fel. A kutatás első lépése, hogy ezeket a tüneteket megpróbálják mesterséges úton állatokon is előidézni. Különböző fajokkal próbálkoznak mindaddig, míg sikerül az ember tüneteit a lehető legpontosabban utánozni.

Ezután megkezdődik az ellenszer, az új gyógyszer kikísérletezése. Akkor kezdődhet meg a tesztelés önkénteseken, ha újabb kísérletek bizonyítják, hogy a gyógyszer gyógyítólag hatott az állatokra.

Mire erre a pontra eljut a kutatás már számtalan állaton végeztek el különböző fájdalmas kísérleteket, amelyekből nem következik semmi. Az új gyógyszernek ugyanis háromféle hatása lehet az emberi betegségre: javít vagy ront rajta illetve változatlan marad.

Számos tudós azért is tartja az állatkísérleteket a tudomány zsákutcájának, mert hosszú évekig nem tudták elfogadtatni a világgal pl. az alkohol vagy a dohányzás nyilvánvalóan mérgező ill. rákkeltő hatását azért, mert állatokon nem sikerült reprodukálni a megfelelő tüneteket. /A mesterségesen előidézett tüdőrák egy egérnél sohasem lesz olyan, mint egy negyven éve napi három doboz füstszűrő nélküli cigarettát elszívó embernél kialakult tüdőrák. (Nem beszélve arról, hogy az összes kísérleti állatfaj jóval rövidebb ideig él, mint az ember, ezért a krónikus betegségek vizsgálatára tökéletesen alkalmatlanok - a szerk.)/

Akkor hát miért alkalmazzák még mindig az állatkísérleteket?

Természetesen érdekből. A kutatónak a karrierje szempontjából fontos, hogy minél több "kutatási eredménye" legyen; az sem baj, ha az adott kísérletet őelőtte már ezerszer elvégezték. A gyógyszergyárak pedig abban érdekeltek, hogy állatkísérletekkel tudják igazolni az újabb és újabb gyógyszerek hatékonyságát.

Ennek némileg ellentmond, hogy pl. Olaszországban az utóbbi tíz évben több, mint 22 000 /!/ gyógyszerfajtát vontak be alkalmatlanságuk miatt, holott az állatkísérletek a gyógyszerek pozitív hatását illetve veszélytelenségét bizonyították.

Említsünk egy másik példát is: az USA-ban a General Accounting Office 1976 és 1985 között a kereskedelmi forgalomba került 209 új gyógyszer közül 198-at bevizsgálva arra az eredményre jutott, hogy azok 52 %-át kockázatos lenne gyógyítás céljára felhasználni.

Természetesen ezek a gyógyszerek is kiállták az állatkísérletek próbáját. Ezek után nem véletlen, hogy az Egyesült Államokban az ötödik vezető halálok a gyógyszerek által okozott megbetegedések. /ún. iatogén betegségek/

Sokan érvelnek azzal, hogy az állatkísérletekre szükség van a súlyos, ezideig gyógyíthatatlan betegségek kutatása miatt. Természetesen egyetlen állatvédő sem vonja kétségbe a rákkutatás fontosságát, azonban az egyre-másra felröppenő híresztelések a legújabb csodaszerekről megalapozatlan reményt keltenek a betegekben.

A mai napig kereskedelmi forgalomba került, a rák kezelésére használt gyógyszer patkányokon vizsgált gyógyító hatása és az embereken klinikailag igazolt pozitív hatása közötti arány 10:1-hez. Ez az alacsony szám a már korábban említett két megállapításhoz vezet, vagyis, hogyha egy szer a patkányok állapotán javít még nem jelenti azt, hogy az embert is gyógyítani fogja.

Másrészt pedig nem tudható, hogy hány - esetleg kiváló - gyógyszert tettek félre azért, mert a kísérleti állatokra nem volt gyógyító hatással. Végeredményben az állatkísérletek a rákkutatásban csakúgy, mint a kutatás egyéb területén inkább hátráltatják, mintsem elősegítik az igazi eredmények megszületését.